Apa-Fia Elvonulás

Egy apa-fia hétvége margójára.

Egy, két napos folyamatba engedlek Téged bekukkantani, hátha kedvet kapsz hozzá Te is, vagy a régen vágyottat itt megleled, és Te leszel a következő, akit kísérhetek.

Szinkron Martial Arts Coach vagyok.

Magyarra fordítani, csak körmondatokkal tudnám Neked, hogy ez mit is jelent, de röviden: 

Kísérő, Segítő, Tanító vagyok, aki bármilyen élethelyzetedben visszaemlékeztet arra, hogy ki is vagy valójában, és segít abban, hogy megélhesd önmagadat a legteljesebben.

Ezt tettem eddigi életemben is, magánemberként, harcművész instruktorként, illetve a Szertartás Vezető képzés elvégzése után annak tudáselemeit beépítve folytatom ezt.

Az így megélt, tudást viszem tovább, és ennek segítségével kísérem az engem arra kérőket.

A hétvégén két fiútestvér érkezett hozzám a Dunakanyaból.

Nem volt kifogás, hogy messze laknak, hosszú az utazás, és különben is nyaralhatnának inkább...

Édesapjuk másnap csatlakozott hozzánk, amikor a fiúkkal már felkészültünk a közös útra.

Megbeszéltük azt, hogy lehet ez a hétvége több is annál, mint egy nyaralás, vagy egy edzőtábor, és úgy alakítottuk, hogy egy Férfi Beavatási Utat járhassanak végig, élhessenek meg, saját erőből, kísérten, segítetten, még ha ez csak jelképes próbákból is állt, nem úgy, mint a régi időkben, amikor a leendő férfiak az életükkel fizettek egy elbukott próbán.

Célom, hogy a hagyományt, és a lényegi részeket megtartva, az új idők követelményeinek megfelelő próbákban, beavatásokban vehessenek részt azok, akik ezt választják és megkeresnek, legyenek Nők, vagy Férfiak.

Az általam meghirdetett elvonulás választható elemekkel zajlik, bizonyos keretek között, de az önvédelem volt a fókuszban, minden szinten, és a hozzátartozó készségek fejlesztése.

A testvérek igazi szívnyitottsággal, és kíváncsisággal érkeztek, és maradtak is ebben az állapotban, az egész hétvégén.

Könnyű volt velük az együtt, mert mindegy volt, hogy önvédelmi fogásokat gyakoroltunk, vagy meditációs technikát, önismereti kérdésekkel foglalkoztunk, vagy az őket érdeklő élethelyzetekre találtunk megoldást, mindegyikben 100%-osan jelen voltak, így az eredmények is, szinte maguktól mutatták magukat, mind a megértés, megélés, mind a végrehajtás szintjén.

A másnap, már egy magabiztos, és izgatott kis csapatot üdvözölhetett, és megkezdődött az egész napos folyamat, amire mindenki a maga szintjén már felkészült.

Én rendeztem a sorokat, és tartottam nekik a teret a maga tisztaságában, és erejében, hogy megélhessék, amiért jöttek.

A napunk a természetben telt, kapcsolódva az ott megjelenő történésekkel, illetve rendezve a magunkban felmerülő kérdéseket.

Széles volt a témakör ami megjelent a térben, hiszen egy 12, egy 16 éves fiút, és édesapjukat kísértem, és így a Férfi Életút egy igen nagy szeletét tekintettük át.

Az édesapával megbeszélve, beszélhettem a fiúknak a szeretetnyelvekről, a jól szeretésről, önszeretetről, szexualitásról az ő szintjükön, ami egy igen fontos lépése az ifjú embernek a Férfivá válása során, ezért külön hálás vagyok.

Az utunk egy spontán választott helyen épített oltár körül teljesedett ki, ami közepe lett az utána jövő eseményeknek.

Az út közben gyűjtött, részben magunkkal hozott tárgyakból, alakult, épült, a legnagyobb egyetértésben, és természetességgel.

Magunk építettük, magunkból, ahogy az egész nap is jártuk a négy elem útját, hogy itt összeérhessenek a bennünk hozott, megtapasztalt minőségek, és a SzerElem-e megjelenhessen középen.

Nem kellett magyarázat, vagy külön instrukció, csak némi finom utalás, magyarázat, és mindenki tette a dolgát, és tette azt megfelelő helyen, és módon.

Ilyen az, amikor a Szer belőlünk születik, és általunk teljesedik ki.

Mindenki eldalolta a Lélekdalát, Ildomást ittunk, és Áldomást ettünk a legnagyobb tisztelettel, és a Próbák végeztével, az Édesapa által hozott ajándékokat megkapták az ifjak, ami egy kés volt.

Egy jelkép, szimbólum, és egy hasznos eszköz is egyben, ami továbbkíséri őket az életükben.

Ifjakat írok, és itt három ifjú embert volt szerencsém kísérni ezen az úton, és segíteni el a Kapuig, ahol önerőből léptek át.

Az első megbeszélésünknél, Édesapa a gyermekeinek szeretett volna egy ilyen beavatást, ha már lehet, az önvédelmi alapok mellé, de mivel csatlakozott hozzánk, így Nekem nem volt kérdés, hogy ő sem maradhat ki ebből, hiszen annak idején, a maga teljességében őt se kísérték, volt lehetősége avatódni.

Örömmel vettem, hogy rögtön megértette, és élt a lehetőséggel, így együtt végigjártuk azt az önbeavató utat, ami a Férfivá válás első lépcsője lehetett volna akkor Neki, és lett az Most.

Mivel volt lehetőségünk a generációkat is összekapcsolni, így megtettük azt, és szólítottuk az ősöket is, akik áldásukkal tették teljessé a napot.

Hálás vagyok a bizalomért, és a nyitottságért, amivel jelen voltatok.

Köszönöm az őszinteséget magatokhoz, és hozzám, hogy a nehéz kérdéseket is bátran fel mertétek tenni, és kerestétek a válaszaitokat rá.

Felejthetetlen pillanatok összessége volt az a két nap, és tudom, leszünk még, teszünk még együtt, egymásért.

Én folytatom a feladatom, és kísérem tovább azokat, akik megkeresnek, és bizalmat szavaznak maguknak abban, hogy szeretnék bepótolni, átírni, megélni azt, amit lehet, amiért jöttek.

Darabos Richárd

Szinkron Martial Arts Coach

Minden Egy.